1893-tól l900-ig Baroda állam kormányzatában különböző állásokat töltött be és a hindu kultúra és filozófia, a különböző indiai nyelvjárások és a szanszkrit nyelv tanulmányozásának szentelte magát. Olyan mesteri fokot ért el a klasszikus indiai művek, a Védák, az Upanishádok és a Bhagavad Gitá magyarázatában, hogy tekintélyét egész India elismeri és még azok sem vonják kétségbe, akik filozófiai rendszerét elutasítják.

19o6-ban nyilvánosan megjelenik a politikában, melyre már 1902 óta erős hatást gyakorolt. A bengáli nemzeti mozgalom megalapítóinak és nagy vezéréinek egyike volt az 1906-10-es tragikus periódus idején. India gondolkodásában és ítéletében mély változást idézett elő, főleg a különböző folyóiratok által, melyeket kiadott Bande Mataram, Karma-yógi, Dharma.
Politikai aktivitása miatt többször támadták és elfogták, de mindig újra szabadon bocsátották. 1908-tól 1909-ig egy évig vizsgálati fogságban volt.

1910-ben Bondichery-be, francia Indiába vonult vissza, ahol azóta is megszakítás nélkül él. (azóta már elhunyt. a szerk.)
A politikai tevékenységtől teljesen visszavonult, az indiai Kongresszus elnökségét többször felajánlották neki, de mindig visszautasította és teljesen szellemi gyakorlatainak szentelte magát, melyekkel ekkor már több év óta foglalkozott.

A " Gondolatok és bepillantások" kevés oldalon át jó áttekintést ad filozófiájáról. Aki ezeket az aforizmákat kritikus elmével olvassa, ösztönzést és bőséges, elégséges táplálékot fog találni gondolkodása és szelleme számára. De aki teljes hasznot akar húzni belőle, annak egész lényével bele kell merülnie, mert a szerző valójában nemcsak intellektuális képességeinkhez fordul, hanem lényünk mélyebb rétegeire apellál. Mint az indus filozófia minden nagy képviselője, ő is tökéletlennek, terméketlennek és száraznak tartja a csak észbeli megértést. A filozófus az ő számára a "bölcsesség barátja" maradt, s ennél több is; ő a bölcs, aki az élet törvényeit kikutatta, mindennapi életében teljesíteni törekszik és egész lényének bizonyos módszer szerint véghez vitt kiképzésével egyre tágabb és tökéletesebb kibontakozást ér el. Tanításában a szavak és ésszerű gondolatok eszközök csupán -eléggé tökéletlenek egyébként az erő, inspiráció és a tökéletesedés felé való intenzív törekvés átvitelére. Azt jelentik számára, amit a sebésznek a kés jelent, eszközt és soha sem a célt.
Sri Aurobindo elsősorban a gyakorlati cselekvés embere, a valósággal foglalkozik és nem engedi, hogy a szavak elámítsák. Neki is, mint nagy elődeinek a filozófia és élet egy és ugyanaz. Ő Szókratészt tartja az igazi filozófusnak és nem azokat, akik magyarázzák, hogy előtte mások mit mondtak és hogyan éltek.
Amíg - legalább is Vivekanandáig - az indus filozófiai rendszerek legnagyobb része a mindennapi életből való meneküléshez vezetett, addig Sri Aurobindo a mi etikai és vallási felfogásunkat közelíti meg, amely legalább elméletben meghagyja az embert a világban és az istenit belevonja az életbe.
Ő nemcsak e két felfogás egybevetését szeretné elérni, hanem ezen túl olyan öntudati síkra szeretne emelkedni, amelyen állva az istenit lehozhatja nemcsak a szívbe, lélekbe és szellembe, hanem a fizikai testbe és az anyagi életbe is.
Ő nem tartja a testet börtönnek, melyből menekülnünk kell, hanem nélkülözhetetlennek, nélkülözhetetlen teremtett műnek, mely a figyelmet épp úgy megérdemli, mint bármi más. Habár az anyag sokkal inkább ellenszegül és az önzéssel szorosabban össze van tapadva, mégis képes az átalakulásra és arra van szánva, hogy az isteni kinyilatkoztatások tartálya legyen, minden kifejezésformájában.

Az az ország, amelyet Shankara, Buddha, Sri Ramakrisna és más szellemek hódítottak meg; a kikötő- amelyből Sri Aurobindo hajóra száll az emberi szellem új meghódítására.
Az ő jógáját tökéletesnek lehet nevezni, mert felhasznál minden felismerést, melyet a jóga már feltárt, nem azért, hogy egymás mellé felsorakoztasson, hanem, hogy egy új egésszé egyesítse őket.
Csak az, aki teljesen beleadja magát, teljes odaadással, izzó és szigorú állhatatossággal követi Sri Aurobindót a céljához vezető úton, csak annak van elegendő ismerete ahhoz, hogy tapasztalaton alapuló véleményt alkosson e mű felől.

Az a szerencse ért, hogy Sri Aurobindo munkacsoportjának több tagját megismerhettem, akikre egész India nagy becsüléssel tekint. Férfiak és nők, fiatalok és öregek, művészek, kereskedők, filozófusok, mérnökök, költők, orvosok, szerzetesek, vagy tisztviselők, bármely fajúak, vallásúak vagy származásúak legyenek is, mindnek oly abszolút és bensőséges bizalmuk van a tanítójuk által nekik kijelölt út iránt, hogy egész életüket átadják neki. Sri Aurobindo szakadatlan és beható vezetése alatt türelmesen és kitartóan dolgoznak, hogy az isteniig felemelkedjenek, és hogy az istenit fizikai létük minden részletében, tudatukban és tudatalattijukban, akaratukban, törekvéseikben és cselekedeteikben megvalósítsák.

JEAN HERBERT