Buddha ellenfelei


[Csullavagga VII. 3.]



Ebben az időben a Magasztos népes gyülekezet körében ült, és a Tant fejtegette a királynak és kíséretének. Ekkor Dévadatta felállt ülőhelyéről, és felsőruháját fél vállán átvetve, összetett kézzel meghajolt a Magasztos felé, és így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, a Magasztos már elgyengült, megöregedett, megvénült, útját végigjárta, életét leélte. Uram, a Magasztos most már ne törődjék semmivel, élvezze az e világon elért nyugalmat, bízza reám a szerzetesek gyülekezetét, én fogom vezetni a szerzetesek gyülekezetét.
- Elég, Dévadatta! Ne kívánd vezetni a szerzetesek gyülekezetét!
Dévadatta másodszor is így beszélt a Magasztoshoz.
[A párbeszéd kétszer megismétlődik.]
- Dévadatta, még Száriputtára és Moggallánára sem akarom rábízni a szerzetesek gyülekezetét, nemhogy reád, hitvány, jellemtelen emberre.
Dévadatta megharagudott:
- A Magasztos a király és egész kísérete előtt jellemtelennek nevezett, és megszégyenített, Száriputtát és Moggallánát pedig felmagasztalta.
Elköszönt a Magasztostól, jobb kéz felől körüljárta, és elégedetlenül távozott. Ez volt Dévadatta első sértődése a Magasztossal szembén.
A Magasztos pedig így szólt a szerzetesekhez:
- Szerzetesek, a gyülekezet tegye közzé Rádzsagahában Dévadattáról, hogy Dévadatta erkölcse valaha más volt, és most más lett, és amit tettekben vagy szavakban elkövet, abban sem a Buddha, sem a Tan, sem a gyülekezet nem nyilatkozik meg. [ . . . ]
Ekkor Dévadatta felkereste Adzsátaszattu királyfit. Adzsátaszattu királyfi elé járulva, így szólította meg:
- Királyfi, régebben az emberek sokáig éltek, most azonban rövidre van szabva életük ideje. Lehetséges, hogy a te időd is lejár, miközben csak trónörökös maradsz. Öld meg atyádat, királyfi, és légy te a király! Én pedig megölöm a Magasztost, és én leszek a Buddha.
Adzsátaszattu királyfi ezt gondolta:
- Az érdemes Dévadattának nagy az ereje és hatalma; ő jobban tudja. Ezzel tőrt övezett combja mellé, és szokatlan napszakban berontott a király szobájába, félve, ijedten, rettegve, felindultan. Amikor a király szobájánál szolgálatot teljesítő tanácsosok meglátták, feltartóztatták. Megmotozták, és megtalálták a combja mellé övezett tőrt. Megkérdezték:
- Mire készültél, királyfi?
- Meg akartam ölni atyámat.
- Ki beszélt rá?
- Az érdemes Dévadatta.
Ekkor némelyik tanácsos ezt javasolta:
- Ki kell végezni a királyfit, Dévadattát, és minden szerzetest.
Mások ezt javasolták:
- A szerzeteseket nem kell kivégezni, mert ők nem vétettek, csak a királyfit és Dévadattát.
Mások viszont ezt javasolták:
- Sem a királyfit, sem Dévadattát, sem a szerzeteseket nem kell kivégezni, hanem jelenteni kell az ügyet a királynak, és a király parancsa szerint kell eljárni.
Ekkor a tanácsosok a királyfival Magadba királyához, Széníja Bimbiszárához mentek, és jelentették a történteket. [ . . . ] És Magadba királya, Széníja Bimbiszára, megkérdezte Adzsátaszattu királyfitól:
- Miért akartál megölni, királyfi?
- A királyságot akartam, király.
- Ha a királyságot akarod, királyfi, legyen a tiéd ez a királyság!
Ezzel átruházta a királyságot Adzsátaszattu királyfira.
Ekkor Dévadatta felkereste Adzsátaszattu királyfit. Adzsátaszattu királyfi elé járulva, így szólította meg:
- Mahárádzsa, adj parancsot embereidnek, hogy oltsák ki Gótama remete életét!
Ekkor Adzsátaszattu királyfi kiadta a parancsot embereinek:
- Mondom: amint az érdemes Dévadatta rendelkezik, úgy cselekedjetek!
Ekkor Dévadatta parancsot adott egy férfinak:
- Barátom, indulj ! Gótama remete itt és itt tartózkodik. Oltsd ki életét, azután ezen az úton térj vissza!
Ezután két embert állított arra az útra:
- Ha ezen az úton közeledik egy ember, oltsátok ki életét, azután ezen az úton térjetek vissza!
Ezután négy embert állított arra az útra:
- Ha ezen az úton közeledik két ember, oltsátok ki az életüket, azután ezen az úton térjetek vissza!
Ezután nyolc embert állított arra az útra:
- Ha ezen az úton közeledik négy ember, oltsátok ki az életüket, azután ezen az úton térjetek vissza!
Ezután tizenhat embert állított arra az útra:
- Ha ezen az úton közeledik nyolc ember, oltsátok ki az életüket, azután térjetek vissza!
Ekkor az első ember kardot és pajzsot fogott, íjat és tegezt vetett vállára, és elindult a Magasztoshoz. Odaérve, a Magasztos közelében félelem fogta el, megijedt, megrettent, felindult. Mozdulatlanná dermedt testtel megállott. A Magasztos megpillantotta a félő, ijedt, rettegő, felindult, mozdulatlanná dermedt testtel álló embert, és megpillantva, megszólította:
- Jöjj ide, barátom, ne félj !
Ekkor a férfi letette kardját és pajzsát, ledobta íját és tegezét, és a Magasztos elé járult. Odaérve, fejével a Magasztos lábához borult, és így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, bűnös szándék fogott el balgaságomban, esztelenségemben, tudatlanságomban, mert gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal indultam ide. Uram, fogadja el a Magasztos bűnvallomásomat bűnbánatul, hogy a jövőben tartózkodjam tőle!
- Valóban, barátom, bűnös szándék fogott el balgaságodban, esztelenségedben, tudatlanságodban, mert gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal indultál ide. De mivel, barátom, bűnnek tekinted bűnödet, és illő megbánást tanúsítasz, elfogadom. [ . . . ]
És a Magasztos ezt mondta a férfinak:
- Barátom, ne ezen az úton távozzál; menj amazon az úton!
És így másik úton bocsátotta el. [ . . . ]
Ekkor az elsö ember visszatért Dévadattához. Odaérve, így szólt Dévadattához:
- Uram, nem vagyok képes a Magasztos életét kioltani. Nagy a Magasztos hatalma, nagy az ő szentsége.
- Rendben van, barátom. Ne te oltsd ki Gótama remete életét. Én fogom kioltani Gótama remete életét.
Ez idő tájt a Magasztos a Keselyű-szikla hegycsúcs alján sétált. Ekkor Dévadatta felmászott a Keselyű-szikla hegycsúcsra, és lezúdított egy hatalmas sziklatömböt:
- Ezzel oltom ki Gótama remete életét!
Két hegycsúcs összehajolt, és felfogta a sziklatömböt. Egy szilánk lepattant róla, és véresre sebezte a Magasztos lábát. Ekkor a Magasztos felnézett, és így szólt Dévadattához:
- Balgatag ember, nagy vétket követtél el, hogy gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal véresre sebezted a Beérkezettet.
Ezután a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek, ez volt az első olyan tette Dévadattának, amelyért már ebben az életben el kell nyernie büntetését, amiért gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal véresre sebezte a Beérkezettet.
Mikor a szerzetesek értesültek róla, hogy Dévadatta a Magasztos életére tör, nagy zajjal és kiáltozással körjáratba kezdtek a kolostor körül a Magasztos védelmére. A zaj hallatára a Magasztos megkérdezte a tiszteletreméltó Ánandát, hogy mi az. Ánanda válaszára a Magasztos így szólt:
- Hívd össze nevemben a szerzeteseket: "A Mester kéreti a tisztelendőket!"
Erre azok összegyűltek, köszöntötték a Magasztost, és leültek előtte. Amikor leültek, a Magasztos így beszélt a szerzetesekhez:
- Szerzetesek, nem lehetséges és nem történhetik meg, hogy a Beérkezettek életét erőszakkal kioltsák. A Beérkezettek kellő időben, természetes halállal múlnak ki.


vissza

Itt letöltheted! (WinWord file)