|
Ebben az időben a Magasztos népes gyülekezet körében ült, és a Tant fejtegette a királynak és kíséretének. Ekkor Dévadatta felállt ülőhelyéről, és felsőruháját fél vállán átvetve, összetett kézzel meghajolt a Magasztos felé, és így szólt a Magasztoshoz: - Uram, a Magasztos már elgyengült, megöregedett, megvénült, útját végigjárta, életét leélte. Uram, a Magasztos most már ne törődjék semmivel, élvezze az e világon elért nyugalmat, bízza reám a szerzetesek gyülekezetét, én fogom vezetni a szerzetesek gyülekezetét. - Elég, Dévadatta! Ne kívánd vezetni a szerzetesek gyülekezetét! Dévadatta másodszor is így beszélt a Magasztoshoz. [A párbeszéd kétszer megismétlődik.] - Dévadatta, még Száriputtára és Moggallánára sem akarom rábízni a szerzetesek gyülekezetét, nemhogy reád, hitvány, jellemtelen emberre. Dévadatta megharagudott: - A Magasztos a király és egész kísérete előtt jellemtelennek nevezett, és megszégyenített, Száriputtát és Moggallánát pedig felmagasztalta. Elköszönt a Magasztostól, jobb kéz felől körüljárta, és elégedetlenül távozott. Ez volt Dévadatta első sértődése a Magasztossal szembén. A Magasztos pedig így szólt a szerzetesekhez: - Szerzetesek, a gyülekezet tegye közzé Rádzsagahában Dévadattáról, hogy Dévadatta erkölcse valaha más volt, és most más lett, és amit tettekben vagy szavakban elkövet, abban sem a Buddha, sem a Tan, sem a gyülekezet nem nyilatkozik meg. [ . . . ] Ekkor Dévadatta felkereste Adzsátaszattu királyfit. Adzsátaszattu királyfi elé járulva, így szólította meg: - Királyfi, régebben az emberek sokáig éltek, most azonban rövidre van szabva életük ideje. Lehetséges, hogy a te időd is lejár, miközben csak trónörökös maradsz. Öld meg atyádat, királyfi, és légy te a király! Én pedig megölöm a Magasztost, és én leszek a Buddha. Adzsátaszattu királyfi ezt gondolta: - Az érdemes Dévadattának nagy az ereje és hatalma; ő jobban tudja. Ezzel tőrt övezett combja mellé, és szokatlan napszakban berontott a király szobájába, félve, ijedten, rettegve, felindultan. Amikor a király szobájánál szolgálatot teljesítő tanácsosok meglátták, feltartóztatták. Megmotozták, és megtalálták a combja mellé övezett tőrt. Megkérdezték: - Mire készültél, királyfi? - Meg akartam ölni atyámat. - Ki beszélt rá? - Az érdemes Dévadatta. Ekkor némelyik tanácsos ezt javasolta: - Ki kell végezni a királyfit, Dévadattát, és minden szerzetest. Mások ezt javasolták: - A szerzeteseket nem kell kivégezni, mert ők nem vétettek, csak a királyfit és Dévadattát. Mások viszont ezt javasolták: - Sem a királyfit, sem Dévadattát, sem a szerzeteseket nem kell kivégezni, hanem jelenteni kell az ügyet a királynak, és a király parancsa szerint kell eljárni. Ekkor a tanácsosok a királyfival Magadba királyához, Széníja Bimbiszárához mentek, és jelentették a történteket. [ . . . ] És Magadba királya, Széníja Bimbiszára, megkérdezte Adzsátaszattu királyfitól: - Miért akartál megölni, királyfi? - A királyságot akartam, király. - Ha a királyságot akarod, királyfi, legyen a tiéd ez a királyság! Ezzel átruházta a királyságot Adzsátaszattu királyfira. Ekkor Dévadatta felkereste Adzsátaszattu királyfit. Adzsátaszattu királyfi elé járulva, így szólította meg: - Mahárádzsa, adj parancsot embereidnek, hogy oltsák ki Gótama remete életét! Ekkor Adzsátaszattu királyfi kiadta a parancsot embereinek: - Mondom: amint az érdemes Dévadatta rendelkezik, úgy cselekedjetek! Ekkor Dévadatta parancsot adott egy férfinak: - Barátom, indulj ! Gótama remete itt és itt tartózkodik. Oltsd ki életét, azután ezen az úton térj vissza! Ezután két embert állított arra az útra: - Ha ezen az úton közeledik egy ember, oltsátok ki életét, azután ezen az úton térjetek vissza! Ezután négy embert állított arra az útra: - Ha ezen az úton közeledik két ember, oltsátok ki az életüket, azután ezen az úton térjetek vissza! Ezután nyolc embert állított arra az útra: - Ha ezen az úton közeledik négy ember, oltsátok ki az életüket, azután ezen az úton térjetek vissza! Ezután tizenhat embert állított arra az útra: - Ha ezen az úton közeledik nyolc ember, oltsátok ki az életüket, azután térjetek vissza! Ekkor az első ember kardot és pajzsot fogott, íjat és tegezt vetett vállára, és elindult a Magasztoshoz. Odaérve, a Magasztos közelében félelem fogta el, megijedt, megrettent, felindult. Mozdulatlanná dermedt testtel megállott. A Magasztos megpillantotta a félő, ijedt, rettegő, felindult, mozdulatlanná dermedt testtel álló embert, és megpillantva, megszólította: - Jöjj ide, barátom, ne félj ! Ekkor a férfi letette kardját és pajzsát, ledobta íját és tegezét, és a Magasztos elé járult. Odaérve, fejével a Magasztos lábához borult, és így szólt a Magasztoshoz: - Uram, bűnös szándék fogott el balgaságomban, esztelenségemben, tudatlanságomban, mert gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal indultam ide. Uram, fogadja el a Magasztos bűnvallomásomat bűnbánatul, hogy a jövőben tartózkodjam tőle! - Valóban, barátom, bűnös szándék fogott el balgaságodban, esztelenségedben, tudatlanságodban, mert gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal indultál ide. De mivel, barátom, bűnnek tekinted bűnödet, és illő megbánást tanúsítasz, elfogadom. [ . . . ] És a Magasztos ezt mondta a férfinak: - Barátom, ne ezen az úton távozzál; menj amazon az úton! És így másik úton bocsátotta el. [ . . . ] Ekkor az elsö ember visszatért Dévadattához. Odaérve, így szólt Dévadattához: - Uram, nem vagyok képes a Magasztos életét kioltani. Nagy a Magasztos hatalma, nagy az ő szentsége. - Rendben van, barátom. Ne te oltsd ki Gótama remete életét. Én fogom kioltani Gótama remete életét. Ez idő tájt a Magasztos a Keselyű-szikla hegycsúcs alján sétált. Ekkor Dévadatta felmászott a Keselyű-szikla hegycsúcsra, és lezúdított egy hatalmas sziklatömböt: - Ezzel oltom ki Gótama remete életét! Két hegycsúcs összehajolt, és felfogta a sziklatömböt. Egy szilánk lepattant róla, és véresre sebezte a Magasztos lábát. Ekkor a Magasztos felnézett, és így szólt Dévadattához: - Balgatag ember, nagy vétket követtél el, hogy gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal véresre sebezted a Beérkezettet. Ezután a Magasztos a szerzetesekhez fordult: - Szerzetesek, ez volt az első olyan tette Dévadattának, amelyért már ebben az életben el kell nyernie büntetését, amiért gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal véresre sebezte a Beérkezettet. Mikor a szerzetesek értesültek róla, hogy Dévadatta a Magasztos életére tör, nagy zajjal és kiáltozással körjáratba kezdtek a kolostor körül a Magasztos védelmére. A zaj hallatára a Magasztos megkérdezte a tiszteletreméltó Ánandát, hogy mi az. Ánanda válaszára a Magasztos így szólt: - Hívd össze nevemben a szerzeteseket: "A Mester kéreti a tisztelendőket!" Erre azok összegyűltek, köszöntötték a Magasztost, és leültek előtte. Amikor leültek, a Magasztos így beszélt a szerzetesekhez: - Szerzetesek, nem lehetséges és nem történhetik meg, hogy a Beérkezettek életét erőszakkal kioltsák. A Beérkezettek kellő időben, természetes halállal múlnak ki. |